Alkotni jó, mindig is jó volt. Ám mióta a gyermekeim megérkeztek, megnyíltak a kapui egy világnak, ahol már én is jártam egykor, most pedig alkalmam nyílt újra felfedezni - ez a láthatatlan lények, szellemek, manók, (tündér)mesék világa. Itt vannak mind körülöttünk, ha kicsit jobban odafigyelünk, megláthatjuk-hallhatjuk őket fűben, fában, kőben, virágban, muzsikában, hagyományainkban. De rejtőzhetnek akár textilben, fonalban, színes festékben is, csak arra várnak hogy a képzelet erejével előcsalogassuk őket. Hiszem, hogy mindennek, amit két kézzel alkotunk-teremtünk, lelke van, mert az ember saját szívéből-lelkéből gyúr bele egy darabot, ugyanakkor varázslatos módon ő maga is gazdagabb lesz ezáltal - új dimenziókat fedezhet fel magában, akár anyaként, nőként vagy csak egyszerűen emberként.
Az utóbbi időben egyre-másra színes virág-tündérek akartak megszületni gyapjúból. "Őseik" még karácsonyi angyalkák voltak, aztán a tavaszi napsugarak megszínesítették-felvirágozták őket. Legtöbbjüknek már gazdája van, a többiek itthon örülnek a kikeletnek.
Egészen elképesztőek ezek a tündérek, kíváncsian várom a további posztjaidat!
VálaszTörlésIsten hozott a blogos világban:))
Köszönöm Kató, igyekszem összegyűjtögetni az eddigi bütyköléseim eredményeit.
VálaszTörlés