Alkotni jó, mindig is jó volt. Ám mióta a gyermekeim megérkeztek, megnyíltak a kapui egy világnak, ahol már én is jártam egykor, most pedig alkalmam nyílt újra felfedezni - ez a láthatatlan lények, szellemek, manók, (tündér)mesék világa. Itt vannak mind körülöttünk, ha kicsit jobban odafigyelünk, megláthatjuk-hallhatjuk őket fűben, fában, kőben, virágban, muzsikában, hagyományainkban. De rejtőzhetnek akár textilben, fonalban, színes festékben is, csak arra várnak hogy a képzelet erejével előcsalogassuk őket. Hiszem, hogy mindennek, amit két kézzel alkotunk-teremtünk, lelke van, mert az ember saját szívéből-lelkéből gyúr bele egy darabot, ugyanakkor varázslatos módon ő maga is gazdagabb lesz ezáltal - új dimenziókat fedezhet fel magában, akár anyaként, nőként vagy csak egyszerűen emberként.
Amikor annak idején épp akkora gyerekem volt (úgy 1-2 éves), amekkorának ilyesmi való, és a fajáték igencsak hiánycikk volt - persze hogy nekiálltam csinálni...
Kedves Andrea! Nagyon örültem hogy rátaláltam az oldalára. Nagyon tetszik. Hasonló témában blogolok én is (fajátékok-ajándékok). Kérem ha lehetősége van rá, akkor helyezzen ki egy linket az oldalára. De tudok egy kis bemutatót is küldeni. Köszönettel. Sándor http://fajatekok-ajandekok.blog.hu/
Kedves Andrea!
VálaszTörlésNagyon örültem hogy rátaláltam az oldalára. Nagyon tetszik. Hasonló témában blogolok én is (fajátékok-ajándékok). Kérem ha lehetősége van rá, akkor helyezzen ki egy linket az oldalára. De tudok egy kis bemutatót is küldeni.
Köszönettel. Sándor
http://fajatekok-ajandekok.blog.hu/