Ő az első rongybabám, Rozi. Olyan ez, mint az első szerelem, lehet hogy távolról sem tökéletes, de mégiscsak az első, és ezért valamiképpen az igazi. Rozi is, hát, hm..., kicsit girbegurba a lába, egyik karja ferde, a kitömés sem valami jól sikerült, de így van jól és kész.
Szüksége volt egy zöld ruhára is.
