A csuhéfigurákat a gyerekekkel közösen készítettük az Aranykapu Játszóházban, a lovacska-báránykák pedig - akik a képen nem nagyon látszanak - tűnemezeléssel készültek.
2010. május 12., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Magamról
- Takács Andrea
- Alkotni jó, mindig is jó volt. Ám mióta a gyermekeim megérkeztek, megnyíltak a kapui egy világnak, ahol már én is jártam egykor, most pedig alkalmam nyílt újra felfedezni - ez a láthatatlan lények, szellemek, manók, (tündér)mesék világa. Itt vannak mind körülöttünk, ha kicsit jobban odafigyelünk, megláthatjuk-hallhatjuk őket fűben, fában, kőben, virágban, muzsikában, hagyományainkban. De rejtőzhetnek akár textilben, fonalban, színes festékben is, csak arra várnak hogy a képzelet erejével előcsalogassuk őket. Hiszem, hogy mindennek, amit két kézzel alkotunk-teremtünk, lelke van, mert az ember saját szívéből-lelkéből gyúr bele egy darabot, ugyanakkor varázslatos módon ő maga is gazdagabb lesz ezáltal - új dimenziókat fedezhet fel magában, akár anyaként, nőként vagy csak egyszerűen emberként.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése